A gyógynövények,majd később az illóolajok felhasználása,egészen az ősi időkre nyúlik vissza.Már a neander-völgy ősemberek koponyáinak leletei közt is találtak a fogak közt, nyírfa (Betula Lenta,Betula Pendula)kéreg maradványokat,amivel a kínzó fogfájást igyekeztek gyógyítani,megszüntetni.Az ember fejlődése során,egyre több tapasztalatra tett szert a gyógynövények terén.Készített teát,szárított és porított keverékeket,különböző zsírokkal és olajokkal elegyítve krémeket,balzsamokat,majd többféle kinyerési módot alkalmazva (hideg sajtolás,gőzdesztilláció)illóolajat.Az illóolajok tömény, lipofil(zsírban oldódó) és általában vízzel nem keveredő (hidrofób) folyadékok, amelyek illékony vegyületeket tartalmaznak, és növényekből vonják ki őket.Gyakran az oldószerek segítségével nyert kivonatot is illóolajként tüntetik fel, azonban a két módszerrel kapott anyag összetételében nagyfokú eltérések lehetnek. Az oldószeres kinyeréssel elsősorban a finom növényi alkatrészek (pl. virágok) illékony komponenseit vonják ki, amelynek végeredménye a konkrét, illetve annak a tisztított változata, az abszolút tinktúra.Nagyjából a növények mindössze 10%-a tartalmaz illóolajat.A kapott illóolajok mennyiségét és minőségét sok dolog befolyásolhatja még egy adott növény feldolgozása tekintetében is.A termőterület adottságai(klimatikus viszonyok,talajtípus,évszak,csapadék mennyiség,stb),a növény vegetációs szakasza,a felhasznált növényi rész,milyen előzetes feldolgozás után,mennyi idő elteltével,milyen kinyerési módszerrel történik.Az illóolaj általában több vegyületből álló, folyékony halmazállapotú, nagyrészt illékony anyagok elegye, mely lipofil jelleggel rendelkezik. Fényre,hőre,levegőre érzékenyek, mert azok az oxidációt és a gyantásodást elősegítik.Fő összetevőik a C₁₀H₁₆ összegképletű terpének különböző izomerjei, de ezeken kívül alkoholok, aldehidek, ketonok, laktonok (gyűrűs észterek), észterek, kén- és nitrogéntartalmú vegyületek, fenolok és sok egyéb, még nem azonosított vegyület is található az elegyekben.Az illóolajok színe áttetszőtől egészen a sötétebb színekig változhat. Forráspontjuk általában 150–300 °C között van, vízgőzzel azonban már 100 °C körül átdesztillálhatók. Oldhatók alkoholban, apoláris vagy gyengén poláris oldószerekben, viaszokban és olajokban. Illatuk általában jellemző az adott növényekre, amelyekből kivonták őket. Az illóolajok kémiailag élesen elkülönülnek az étkezési célú, növényi olajoktól, mivel utóbbiak javarészt trigliceridekből állnak.Az illóolajok egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten is jelentős gyorsasággal elpárolognak, ami után nem hagynak zsíros nyomot vagy foltot.Azonban hagyhatnak más jellegű, színes foltot, mivel az illóolajok egy része színes összetevőket is tartalmaz. Ilyenek például a pacsuli, a vetiverfű, vagy az orvosi székfű (kamilla) illóolajai. Ezen tulajdonságot felhasználhatják az illóolajok tisztaságának megállapítására; a papírra cseppentett minta elpárolgása után maradó zsíros folt idegen anyagok jelenlétére utal.Nem ritka, hogy egyes kutatások a vizsgált illóolaj baktériumellenes, gombaellenes, vírusellenes, vagy antioxidáns hatását állapítják meg kísérletek során.Az illóolajokat általában a parfümériában,aromaterápiában, kozmetikai iparban,gyógyszeriparban, valamint ételek ízesítésére, tartósítására használják. Gyógyászati felhasználás során a légtérbe párologtatva, közvetlenül inhalálva, fürdőolajként, szájon át hígítva vagy kapszulázva,olajkeverékként,valamint kenőcsökbe, krémekbe, bedörzsölőkbe keverve alkalmazzák.