Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese, működésük az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentesség. Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse. A leggyakoribb kórokozók a baktériumok, vírusok, gombák, de előfordulnak eukarióta egysejtűek, sőt, többsejtű kórokozók is, mint például bférgek. A saját szervezet károsodása is veszélyes lehet a szervezet számára, mint például rákos daganatok. Normál esetben, ha egy sejt már nem tudja megfelelően ellátnia feladatát, akkor vagy magukat pusztítják el (apoptózis), vagy elpusztíttatják magukat (nekrózis). A túlélés érdekében minden szervezetnek kell, hogy legyen védekező reakciója. A veleszületett immunválasz már a törzsfejlődés korai szakaszában megjelent, és azóta lényegében változatlanul működik. A gerincesek immunrendszere képes a tanulásra, ez a szerzett immunitás, ami még hatékonyabbá teszi a védekezést. A kétféle immunrendszer együttműködése segít megőrizni a szervezet egészségét. A növényeknél az állatokhoz hasonló veleszületett immunválasz működik, de nincs adaptív immunválasz, így T-sejtek és antitestek sem. Baktériumokban és archeákban a CRISPR-Cas-rendszer valósítja meg a tanulásra képes immunitást, ami vírusokkal szemben védi őket.

A velünk született védettség embrionális korban alakul ki. Az egyed megszületésekor többféle genetikusan meghatározott immunológiai adottságot hordoz:

• a leukociták (fehérvérsejtek) fagocitáló képessége,
• a gyomornedv sósavtartalmának baktericid (baktériumölő) hatása,
• anatómiai és fiziológiai akadályok, mint a bőr, tápcsatorna, légutak és a húúgyutak nyálkahártyája, mint elsődleges védelmi vonal, véd a behatoló kórokozók ellen,
• a szervezetben képződő baktericid kémiai anyagok (pl. a nyálban található lizozim enzim, vagy a nyálkahártyákat védő properdin fehérjekomplex),
• gyulladás,
• szérum komplementrendszer

Nem igényel „tanulást”, vagyis a kórokozóval való előzetes találkozást. Ez azt jelenti, hogy nem specifikus a kórokozóval szemben, viszont percek alatt reagál. A természetes immunitást a leukociták fagocita csoportjába tartozó sejtek és a testnedvekben jelenlévő komplementrendszerek alkotják.

Szerzett immunitás :

A szerzett immunitásra születésünk után teszünk szert természetes vagy mesterséges úton. A gerincesek szerzett immunitása az egyed egész életében folyamatosan fejlődik, tanul, alkalmazkodva az újabb és újabb, vagy megváltozott kórokozókhoz. Az immunrendszer felismeri a behatoló specifikus fehérjéit (antigén), és célzottan válaszol, sejtes és nem sejtes módon. Háromféle sejt vesz részt benne: az antigénprezentáló sejtek (APC), köztük a dendritikus sejtek; a T-limfociták, melyek a sejtes válaszért felelősek; és a B-sejtek, melyek a humorális immunválaszban vesznek részt, azaz antitesteket termelnek az antigének ellen.

Természetesen szerzett immunitás :

Ha egy kórokozó megfertőz minket, az immunrendszerünk aktiválódik. Ha legyőzi a betegséget, akkor az azt okozó anyagot, illetve az ellene felhasználható antitestet „megjegyzi”. Az immunrendszer emlékezetét a memóriasejtek alkotják. Így, ha újbóli fertőzés történik az adott anyaggal, már egy felkészült immunrendszerrel találkozik, s a betegség lefolyása szinte tünetmentes lesz.

Mesterségesen szerzett immunitás :

Vannak olyan betegségek, amik kijátsszák az immunrendszer működését, vagy olyan súlyosak, hogy a szervezet képtelen megbirkózni velük. Ilyenkor mesterséges immunitás kialakítása szükséges. Ennek eszköze a védőoltás. A védőoltás során legyengített vagy elölt kórokozókat, antigéneket juttatnak a fertőzést nem elkapott szervezetbe, melyeket az immunrendszer könnyen legyőz; így a betegség tünetmentesen játszódik le, viszont a szervezet megjegyzi a kórokozókat, és később „erős” példányaik ellen is tud védekezni. Aki már elkapta a betegséget, az kész antitesteket kaphat, melyek az immunrendszer közreműködése nélkül győzik le a kórokozókat. A legújabb és a korábbi védőoltásoktól merőben eltérő technológiával gyártott mRNS alapú vakcina a fertőző vírus kicsi, ártalmatlan fragmentumát, a vírus egy proteinjét kódolja az immunsejtek számára, egy mRNS molekulában, ez alapján az immunsejtek létrehozzák az ellenanyagot, vagyis „megtanulják” a vírus felismerését és megtámadását. Ezáltal lehetővé válik a gyors és specifikus immunválasz a konkrét vírussal való érintkezéskor, megakadályozva annak szaporodását és terjedését az emberi szervezetben. A természetes védekezéshez hasonlóan antitestek termelődnek és aktiválódnak aT-sejtek. A kész ellenanyagot akkor használják, amikor az egyén már megfertőződött, de még nem rendelkezik a betegség elleni immunitással. Az ellenanyagot egyszerű és jól bevált módszerrel készítik: az adott immunogénnel megfertőznek egy nagyobb testű állatot, általában szarvasmarhát. Az állatban lejátszódik a védekezés, de nagy tömege miatt nem produkál tüneteket. A védekezési folyamat végén vért vesznek a fertőzött állattól, s ez a vér tartalmazza az ellenanyagot. Felhasználják a fertőzésből kigyógyult, elegendő antitestet termelő volt betegek vérplazmáját is. Ez a passzív immunizálás, (például Tetanus antitoxin, Anti-D) ami a szervezet saját védelmi rendszerének „végrehajtó elemeit” mozgósítja. Az immunrendszer működése az idegen anyagok ellen az immunválasz, ami a következő:

• behatol a szervezetbe egy antigén anyag;
• a T-limfociták felismerik és beindítják a védekezési folyamatot;
• a B-limfociták antitesteket termelnek;
• az antitestek kapcsolatba lépnek az antigénnel, s antigén-antitest-komplexet alkotnak;
• a limfociták hatására felszabaduló anyagokat érzékelő falósejtek aktiválódnak;
• a falósejtek bekebelezik a képződött komplexet és elpusztítják azt;
• a granulociták elpusztulnak és genny keletkezik;
• a T-memória megjegyzi az antigénre jellemző tulajdonságokat;
• a B-memória megjegyzi az adott antigén elleni antitestre jellemző aminosav sorrendet.

Első fertőzéskor még nem áll rendelkezésre információ az adott kórokozóról, ezért a nem specifikus immunrendszer lép működésbe. Így a makrofágok, a dendritsejtek és más antigénprezentáló sejtek veszik fel a harcot. Ezután működésbe lép a többi sejt is, így ekkor is termelődnek antigének, melyek közül a hatásosakat a memóriasejtek megjegyzik. Egy betegség kialakulásában szerepet játszanak a behatolók tulajdonságai, számuk, és az immunrendszer állapota. A kórokozóval történt korábbi találkozás immunitást alakít ki, ami több esetben élethosszig fennáll, de vannak esetek, amikor ez mulandó. Előfordulhat, hogy túl kevés kórokozó jutott be, így az immunrendszer könnyen győz, és az elveszett sejteket a szervezet pótolja. Lehet a kórokozó túl gyenge a betegség okozásához. Legyengített kórokozókat használnak immunizáláshoz. Előfordulhat, hogy nem sikerül gyorsan leküzdeni a fertőzést, de az immunrendszer eléri, hogy ne, vagy csak kevéssé hasson a szervezet működésére. Egyértelmű tünetek híján nem lehet megjósolni a fertőzés további kimenetelét. Előfordul, hogy kórokozók vagy rákos sejtek átverik az immunrendszert, így az immunválasz elmarad, ezzel a betegség súlyos formában mutatkozik meg.

Keverék megfázás enyhítésére :

• 3 csepp esszenciális teafaolaj
• 4 csepp esszenciális szibériai fenyőolaj
• 3 csepp esszenciális eukaliptuszolaj

Keverje össze, inhalálja tenyeréből vagy párologtassa,vagy 40 C°-nál nem melegebb vízből inhalálja a meleg párát.

A receptben található illóolajok beszerezhetők a www.mydoterra.com/atomjenillata weboldalról kedvezményesen.